Az Airbus 2015 elején adta át az első A350-est. Ennek már több mint három éve. Európában eddig nem túl elterjedt a típus, nekem a múlt héten sikerült először repülni vele, egy Detroit - Amszterdam szegmenst, a Delta Airlines gépén. A három nagy amerikai légitársaság közül (American, United, Delta) mindig őket hozzák ki a legjobbnak, és az én tapasztalataim szerint is kifejezetten versenyképes a turista osztályuk, a transzatlanti szektorban mindenképp.
Delta 132
Detroit (DTW) - Amszterdam (AMS)
2018. május 6. vasárnap
Indulás: 17:26 EDT
Érkezés: 06:08 CEST (+1)
Repülőgép: Airbus A350-900 (N501DN)
Ülés: 30B (turista)
A repülőjegyet hónapokkal korábban vettem, a Delta saját honlapján. Egy Budapest - Chicago retúrjegy volt az alap, és ugyan több online utazási iroda olcsóbban kínálta a jegyeket, de egyiknél sem tudtam kiválasztani pont ezt a járatot, (a cél az volt, hogy legyen benne A350-essel repült szakasz) ezért maradt végül a delta.com.
A Deltának jelenleg 9 ilyen gépe van, és még 16 érkezik a következő pár évben. A típus az Airbus legújabb szélestörzsű gépe, kompozit anyagok felhasználásával. Az A350 válasz a Boeing 787 Dreamlinerre, és üzemelési költségekben, kerozinfogyasztásban valamint utasélmény szempontjából is veri azt. Ez mind elvárható, ha már 20%-al többet kér a gépéért az európai gyártó. Dreamlinerrel már több légitársaságnál is volt alkalmam repülni, kifejezetten szeretem azt a típust, így magas elvárásokkal érkeztem.
Amerikában még sosem kellett 5 percnél többet várnom a becsekkolásra, itt sem volt ez másképp. Tettem egy próbát a kihelyezett automatákkal, de nem ismerték fel az útlevelemet (ékezetes karakterek, és/vagy a sosem használt második keresztnevem miatt), így a check-in pulthoz mentem, ahol azonnal sorra kerültem, kinyomtatták a beszállókártyámat, csomagfeladás is gond nélkül megtörtént. Kedves gesztus, hogy egy nagy láda cukorka van kihelyezve a pultoknál, de mielőtt más is belemarkolna, csak szólok, ehetetlen.
Check-in automaták
Ingyen cukorka, de olyan is.
Detroit reptere (ellentétben a várossal) gyönyörű, modern, letisztult és nagyon kellemes meglepetés. Már ami az Edward H. McNamara terminált illeti. 2002-ben adták át, a fő épület egy 1,6km hosszú csarnok, aminek egyik végéből a másikba az emeleten közlekedő villamossal lehet eljutni. Van egy másik móló is, amit egy földalatti alagút köt össze. Ebben két oldalt ledfalak villognak mindenféle színben zenére szinkronizálva. Kész pszichedelikus utazás, nagyon látványos, aki egyszer arra jár, mindenképp nézze meg.
Modern, szép, tiszta. Mintha nem is Amerikában lennénk.
A szatelitépületet a terminállal összekötő alagút.
Ő lenne a gép. Sajnos a terminál üvegét végig pöttyös fólia borította.
A gép az A28-as kapuból indult, és csak egy utashíd csatlakozott rá, így a business class utasoknak is a mezei népekkel együtt kellett beszállniuk. Majdnem megsajnáltam őket. A beszállítás rendben zajlott, én a 30B ülésen ültem, ami a turista osztály legelső sorában található.
A28-as kapu. Az egész reptérre jellemzőek az igényes belsőépítészeti megoldások.
Óriási lábtér az első sorban.
Két ablak az első sorban. Az A350-es a gyártó által ajánlott konfigurációkban úgy van székezve, hogy minden sorban ideális helyen legyen az ablak. De attól még érezhetően kisebb, mint a 787-esen.
A Deltánál foglalástól kezdve lehet ülést választani online, és azok jelentős része ingyenes. Ez mindenképpen pozitívum, az pedig külön az, hogy még a nagyobb lábterű helyek közül a középsőkért sem kell fizetni. Viszont az első sorokban a D-E-F üléseknél sokkal kisebb a lábtér. Ennek amúgy megvan a maga előnye: például a British Airways a Dreamlinerjein extra nagy lábtérrel adja a kabin elején levő D-E-F üléseket, emiatt aztán a két folyosó között mindenki az ott ülő utasokon keresztül mászkál oda-vissza. Erre a Delta A350-esén több hely van bármely tetszőleges economy üléssor között, mint legelöl. Két turista osztályú kabin van, mosdók pedig csak a kettő között vannak, se hátul, se elöl egyáltalán nincsenek. Ez szokatlan, mindössze 4 mosdó van az economy osztály 226 utasára, sorok is álltak hozzá végig.
Még felszállás előtt kiosztottak mindenkinek egy fél literes ásványvizet, ami nagyon kedves gesztus. Visszatérő probléma, hogy gyakran akár két óra is eltelik a beszállástól kezdve az első frissítő körig. Fél liter víz a légitársaságnak csak pár cent, de az utasnak rengeteget ér ilyenkor. Kaptunk még fülhallgatót, szemellenzőt és füldugót is. Menő csomagulásuk volt, de a fülhallgató minőségére szavak nincsenek. Nem vártam tőle sokat, de azt azért igen, hogy ne fájduljon meg az ember füle 3 másodperc után. Simán volt 30-40% hangerőbeli különbség a két félben, a hangminőségről meg ne is beszéljünk. Őszintén sajnálom azokat akiknek ezzel kell végignézni egy filmet. A szemellenzővel és füldugóval nem volt gond (nem is tudom, hogy lehetne azokat elrontani), nyilván olcsó kínai vacak, de a célnak megfelel. Takaró és párna volt még része az alapellátásnak, előbbi igényes halványkék poliészter valami, míg a párna a szokásosnál is gyengébb minőségű.
Ezt issza odaát mindenki, a CocaCola saját ásványvize.
Ne használd!
Ezek teljesen jók, és kedves tőlük, hogy adnak.
A gép egy órás késéssel szállt fel, és ezen a ponton vált egyértelművé, hogy ez a világ egyik legmodernebb típusa. Hihetetlenül csendes. Felszállás közben is lehet normál hangerővel kommunikálni. A gyártó szerint 57dB az átlagos zajszint, ami kedvezőbb, mint a Boeing 787-esben, bár az A380 még mindig halkabb. Az utazómagasság elérése után 20 perccel kezdték meg a vacsora felszolgálását, először egy forró törölközővel, ami sem nem volt forró, sem törölköző. Ezután italt ajánlottak. Én viszkit kértem, és ezen a fronton nagyon jól teljesít a delta, 4-féle opcióból választhattam. Én egy Jack Danielst kértem, a sztyuvi pedig rábeszélt, hogy kóstoljam meg a mézes Jack-et is. Természetesen a tömények is teljesen ingyen vannak. Pár perccel később pedig jött az étel, a szokásos "chicken or pasta" választékkal. Előételnek egy "sajttál" volt, kétféle sajttal és két szem szőlővel. Volt még saláta, öntettel, majd maga a főétel ami sült csirkemell volt héjában főtt burgonya, párolt brokkoli és répa körettel. Kaptunk még zsömlét, vajat és egy kis kekszet. Az ízekkel nem volt gond, teljesen ehető, de ugyanakkor felejthető, semmi extra. Az étkészletet kiemelném, ugyanazok a műanyag evőszeközök vannak náluk is, mint a KLM-nél. Nagyon jó minőség, sokkal jobb mint a megszokott aluljárós büfé minőség.
Reggelit leszállás előtt másfél órával osztották ki. Ez egy jól kinéző dobozban érkezett, mellé pedig egy kis narancslét kaptunk. A dobozban volt egy bagel, ami tipikus amerikai ehetetlen, kenyérgyári fűrészporízű borzalom volt. Mellé egy szelet sajt volt, egy mézes joghurt és valamilyen teljszínes gyümölcskrém. Ezek már finomak voltak, csak a bagellel akadtak problémák. Levezetésnek pedig egy mentolos csokigolyó volt még a csomagban. Azt gondolhatták, hogy a narancslé mindenkinek elég lesz, mert üdítőt egyáltalán nem szolgáltak fel, csak kávé és tea közül lehetett még választani.
A két étkezés között ha valaki éhes maradt, a gép végében kis csomagos sós mandulát és mini perecet lehetett kérni. Ez több mint amit a United vagy American tud nyújtani, de ha mid-flight snackről van szó, akkor a Turkish Airlinestól kéne tanulni.
Szórakoztatórendszer
Az első sorban a karfába van építve a kis monitor, amit fel és leszállás közben nem lehet használni. Szintén az első sorban a falon van egy nagyobb monitor, ez a legtöbb légitársaságnál alapfelszereltség, és mindig nagyon idegesítő, hogy egész éjjel megy, elvakítva az elöl ülőket mindenféle fölösleges hülyeséggel (mint például reklámok, Mekka iránya és távolsága, stb). Kifejezetten örömteli, hogy a Delta ezt csak a biztonsági videó levetítésére használta, utána végig ki volt kapcsolva. A fedélzeti szórakoztatórendszer egy android alapú érintőképernyő, távirányító nélkül. Jack csatlakozó és USB csatlakozó is közvetlenül a képernyő alatt volt (ülések között alul hálózati csati is van). Ahhoz képest, hogy egy fél éves repülőgépről van szó, a térképszoftver elavult, a konkurencia sokkal jobbakat használ. Az egyik legfájóbb pont pedig az, hogy a Delta nem kérte a külső HD kamerák elhelyezését a gépen, így nem lehet a kijelzőn követni élőben a gép mozgását. Ez pedig az A350 egyik legklasszabb tulajdonsága. Más téren jól teljesít a Delta, a filmkínálat óriási, simán lekörözi a legtöbb EU légitársaságot.
A Delta összes interkontinentális járatot teljesítő gépe fel van szerelve fedélzeti wifivel is. Ráadásul fél éve bevezettek egy ingyenes alapcsomagot, amivel az egész út alatt elérhető a Facebook Messenger, iMessage és WhatsApp (igen, a Vibert el lehet felejteni, az valamiért csak Kelet-Európában népszerű).
Még az informatikai rendszerük azért is pirospontot érdemel, mert (ha az alkalmazás le van töltve) mindig azonnal küld értesítést a késésekről, kapu információról, sőt arról is, hogy a csomagot bepakolták a gépbe.
Itt van még pár kép a safety-cardról is, mert van akit ez érdekel:
A nyugat-keleti irányú repülés mindig gyorsabb a nagy magasságú légáramlatok miatt, a gép ezért simán behozta az egyórás késését. Leszállás után pedig nagyon hamar, 6 perc alatt odaértünk a kapuhoz, ez Amszterdamban nagy szám. Összességében a Deltától többet kaptam mint vártam, mindenki lesajnálja az amerikai légitársaságokat, de ők azért még egy bizonyos szint alá nem vitték le a színvonalat. Máskor is szívesen repülnék velük.
Leszállás után, az amszterdami napfelkeltében.
A Delta a SkyTeam szövetség tagja, Budapestre közvetlen járatuk nincsen, AirFrance-KLM szövetségen belül amszterdami vagy párizsi átszálással (esetleg Alitaliaval Rómán keresztül) lehet velük utazni. A SkyMiles törzsutas programjukat azoknak tudom ajánlani, akik gyakran utaznak velük, és amerikai belföldi járatokon is. Évente csak 1-2 interkontinentális út, és néhány EU-n belüli repülés esetén érdemesebb az AF/KL Flying Blue programot választani.
