Ma többen szállnak repülőre, mint bármikor korábban a történelem során. A légiipar a 20. század közepe óta folyamatosan fejlődik, a repülőgépek egyre modernebbek és biztonságosabbak. A szeptember 11-ei terrortámadás, valamint a 2008-as válság negatív hatásai már nem látszanak a statisztikákon. A budapesti repülőtér forgalma 2004 óta duplájára nőtt, sőt a 2013-as 8,5 millióról 4 év alatt 13 millió körülire nőtt. Ez már elég szép teljesítmény, most viszont nézzük meg mik azok a forgalmi adatok, amiket a következő 30 évben biztosan nem fog elérni a Liszt Ferenc repülőtér.

Kevesen gondolnák, de a két repülőtér közötti legnagyobb forgalom versenyét a Szöul - Csedzsu (angol átírattal Jeju) járat nyeri. Az alig 450.000 fős Csedzsu évente több mint 11.000.000 utast fogad vagy indít Szöul-Gimpo repülőtérre. Figyelembe véve, hogy ez egy sziget, tehát a repülőn és a kompon kívül más utazási alternatíva nincsen, érthető hogy nagy a légiforgalom, de a 11 millió azért még így is rengeteg. A sziget egyébként gyönyörű, a "Koreai Hawaii"-ként szoktak rá hivatkozni, és a látogatóinak jelentős része kínai turista, akik jó eséllyel Szöulban szállnak át. Ott pedig túl nagy várakozási idő biztosan nincs a csatlakozásra, hiszen napi több mint 200 járat közlekedik a két város között, csúcsidőben pedig 5-6 percenként indulnak a gépek. Érdemes egy pillantást vetni erre a flightradar képre:

A világ 10 legforgalmasabb útjából 9 belföldi útvonal, 8 pedig Ázsiában található. Könnyű belátni, hogy a belföldi forgalom nagyobb területű országokban szükségszerű alternatívája a földi közlekedési formáknak. Arról nem is beszélve, hogy gyakran a domborzati viszonyok miatt esély sincs megfelelő közúti/vasúti infrastruktúra kiépítésére, és így marad a repülés. 

A listán Japán 4 útvonallal is szerepel. Itt van némi ellentmondás, hiszen fantasztikus vasúti infrastruktúrával rendelkezik az ország, a 320km/h átlagsebességű Sinkanzen vonatoknak nincsen párja. Viszont a privatizált vasúttársaságok annyit kérnek el, amennyit nem sajnálnak, és ez az összeg gyakran drágább a repülésnél is. Egy Tokió - Oszaka retúrjegy 60.000Ft. Ez még akciós időszakban is minimum 40 ezer. Bérlet pedig nincs, ezt minden egyes utazás alkalmával ki kell fizetni. Nem csoda hát, ha a szóban forgó mindössze 400 km-es útvonalra évente 6,9 millió utas inkább a repülőt választja. Japánnak egyébként komoly problémát okoz, hogy ilyen szinten elszálltak a közlekedés árai, ez ugyanis mérhetően fogja vissza a turizmust. Ezért is van bevezetve az egyetlen bérletvásárlási lehetőség, a JR pass, kizárólag külföldi turisták számára (illetve idén júliustól korlátozásokkal Japán állampolgároknak is), egytől három hétig tartó időszakra, 80.000 Ft-os ártól. Ez, az amúgy nem túl olcsó bérlet korlátlan utazásra ad lehetőséget, mindössze egy 1000 km-es szakasz áráért. Aki egyszer elmegy Japánba, ennél olcsóbban biztosan nem tudná körbeutazni az országot. Tavaly nyáron volt szerencsém eltölteni ott egy kis időt, és 4500km-t vonatoztam egy hét alatt 80.000Ft-ból, ez pedig már olcsóbb mint a MÁV. A színvonal és a sebesség pedig nagyon más világ. De most a repülés a téma, abban pedig szintén élen járnak a japánok. Tokió és Szapporo között 8,4 millióan utaztak tavaly, ez a második legforgalmasabb a világon. A Tokió - Fukuoka útvonal nem sokkal maradt le, 8,2 millió utasával. A listán 8. helyen szerepel a már említett Tokió - Oszaka, (6,9 millió) és tizedik a Tokió - Okinava (4,7 millió) közötti járat.

Ausztrália 77-szer akkora mint Dél-Korea, és kevesebb mint feleannyian lakják. Sydney és Melbourne között 2015-ben mégis 8,1 millióan közlekedtek repülőgéppel. Ezzel pedig a 4. legforgalmasabb útvonal a világon. Ezen az távon a vonat 92km/h átlagsebességgel közlekedik, ami nem túl jó alternatíva, és tervek ugyan vannak nagysebességű hálózat kiépítésére, de még legalább 20 év, mire ez elkészül, addig marad a repülő. Ausztráliában a környezeti viszonyok miatt a repülésnek nagy hagyománya van, ami abból is látszik, hogy a Qantas 1920 óta folyamatosan üzemel, és a világ legbiztonságosabb légitársasága. A kontinens második helyezettje a Sydney és Brisbane közötti járat, kicsit több mint 4,6 millió utassal évente, ez viszont globálisan csak a 11. helyre elég.

A listára felkerült a Rio de Janeiro és Sao Paulo közötti útvonal, ami viszont nem is utasszámban emelkedik ki igazán, hanem napi járatszámban. A kerek hét milliós éves utasforgalom a listán csak a 7. helyre elég, viszont a napi 284 járat magasan veri a Szöul - Csedzsu járatot is. Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy alacsonyabb a járatok töltöttsége. A másik viszont, hogy az útvonalon közlekedő járatok jelentős részét kisebb, regionális gépekkel üzemeltetik, amiket egyik nemzeti büszkeségük, az Embraer repülőgépgyártó termel. Az útvonalnak idővel konkurenciája is lesz majd. Ugyan 2014-re igérték az átadást, de idén talán már el is kezdik építeni a két várost összekötő gyorsvasutat, ami a francia TGV rendszerein alapszik.

Más BRICS-országok is felkerültek a listára, mint például India a Mumbai - Delhi útvonallal, 7,3 millió utassal. Itt nem kérdés, hogy inkább repül az ember, mint vonatra vagy buszra száll. De azért arrafelé a gépeken is történnek furcsaságok, a mindennapos verekedésektől kezdve a rendszeresen nőket ért zaklatásokon át a futóművet behúzni elfelejtő pilótákig. De mily meglepő, ők is hisznek a nagysebességű vonatokban (+/- egy isten nem számít ott), ugyanis Japán licensz alapján építik a saját gyorsvasút hálózatukat. Elvileg ezeknek már nem lehet a tetején utazni. 

A Peking - Sanghaj járat előkelő helyezése a 2012-es 7,2 millió utassal gondolom senkinek sem meglepő, inkább az a furcsa hogy csak egyetlen kínai járatpár van a top 10-ben. A kommunista országban a nagyobb légitársaságok állami kézben vannak, ezek pedig nagyon dinamikusan fejlődnek, rengeteg új repülőgépre lesz szükségük a következő évtizedekben. Ahogy a világ legmagasabb épületei közül is egyre több náluk van, így lesz ez nemsokára a legforgalmasabb légi útvonalakkal is. Nem beszélve arról, hogy a Boeing és Airbus is Kínából kap rövidesen versenytársat.

Egyetlen nemzetközi útvonalként évi 6,2 millió utasával 9. helyen bekerült a legnagyobbak közé a Hongkong - Tajpej útvonal. Túlzottan nemzetközinek azért nem nevezhető, és a régió fontos gazdasági központjaiként érthető a nagy utasforgalom a "kistigrisek" között.

Dél-Afrika a 10-es listáról ugyan lemaradt, de a Johannesburg és Fokváros közötti útvonal a 12. helyet azért megszerezte. Itt évente 4,5 millióan közlekednek. Ezt végképp nem gondolná senki sem, hogy Ázsia, Ausztália és Dél-Amerika mellett még Afrika is lekörözi Európát és Észak-Amerikát.

Mégis hogy történhetett az, hogy az EU és USA ennyire le van maradva? Talán a világgazdasági súlyunk ennyit csökkent, és már csak gyártjuk a repülőket ahelyett, hogy használnánk is őket? Erről szó sincsen. Európában a relatíve kis helyen elterülő sok különböző nemzetállam miatt nincsen ekkora forgalom, hiszen a családi és üzleti utazások többségében belföldiek (legalábbis a Magyarországnál sokkal nagyobb országokban ez így van). Továbbá más kontinenseken kevés nagyváros között utaznak rengetegen, itt sokkal több pontja van a hálózatnak, és ezeken jobban eloszlik a forgalom. Arról nem is beszélve, hogy Európában a földi közlekedési formák sokkal népszerűbbek. Egyesült Államokban a helyzetet az bonyolítja, hogy itt a három nagy hálózatos légitársaság (American, United, Delta) utasai gyakrabban utaznak átszállással. Atlanta nem azért a világ legforgalmasabb reptere, mert olyan népszerű célpont, hanem mert a Delta (ami a 104 milliós forgalom 75%-át adja) legnagyobb átszállóközpontja ott van. 

Az Észak-Amerika legforgalmasabb útvonalai értelemszerűen az USA belföldi járatai. Mexikó és Kanada nem akkora piac. Első helyetett a New York - Chicago, évi 4,0 milliós forgalommal, a második Los Angeles - San Francisco 3,6 millióval (itt is a rövidebb utak a forgalmasabbak), transzkontinentális járat csak a harmadik helyre jutott 3,4 millió utassal, ez a Los Angeles és New York közötti.

Európában legtöbben Toulouse és Párizs között utaznak, évente 2,3 millióan. A top 25-ben ugyancsak a belföldi járatok vannak többségben, bár kitudja meddig marad belföldi a Madrid - Barcelona útvonal, ami jelenleg a 2. a listán. A legforgalmasabb nemzetközi járat a 12. helyen álló Dublin - London Heathrow. Sajnos csak olyan forrást találtam, ami egyesével veszi a repülőtereket. Ha több reptérrel kiszolgált nagyvárosokat egynek számolnánk, London és Párizs is biztosan jobban felülreprezentált lenne. 

Ha kizárólag a nemzetközi útvonalakat nézzük, a toplistában szintén Ázsia a bajnok, a maga kis regionális útvonalaival. Azonban felbukkan néhány igazi hosszútávú útvonal is.

1.: Hongkong - Tajpej (5,1 millió)
2.: Jakarta - Szingapúr (3,4 millió)
3.: London - New York (3,1 millió)
4.: Bangkok - Hongkong (3 millió)
5.: London - Dubaj (2,8 millió)
6.: Kuala Lumpur - Szingapúr (2,7 millió)
7.: Hongkong - Szingapúr (2,7 millió)

Van viszont egy másik megközelítés is, amivel valóban az elsőre logikusnak tűnő várospárok lesznek a legelőkelőbb helyeken. Ehhez utaskilométerben kell számolunk, vagyis az utasok éves számát megszorozzuk a két város közti távolsággal. Ebben az esetben értelemszerűen a hosszútávú járatoknak nagyobb előnye van a kis párszáz kilométeres utakkal szemben. Eszerint a legjelentősebb út a London Heathrow - New York JFK, 10,9 milliárd utaskilométerrel, és ha hozzávennénk Gatwick, London City, és Newark forgalmát, még nagyobb lenne ez a szám. A második London - Dubaj, a harmadik pedig London - Hongkong. Nem kérdéses tehát a Heathrow repülőtér vezető szerepe a világ interkontinentális járatai között.

Ezek tehát a világ legforgalmasabb légiközlekedési útvonalai. Reméljük egyszer még felkerül a listára valamelyik Budapestről induló járat is. Ha tetszett a poszt, kövesd a blogot facebookon.