2017 október végefelé, egy esős délutánon repültem először az Aegean Airlines-al, most erről fogok részletesen beszámolni.
Aegean 879
Budapest (BUD) - Athén (ATH)
2017. október 22. vasárnap
Indulás: 17:42 CEST
Érkezés: 20:21 EEST
Repülőgép: Airbus A320-232 (SX-DVR)
Ülés: 7D (turista)
Fotó: ©András Soós
A repülőjegyet 3 héttel az indulás előtt vettem meg, nem a légitársaság honlapján, hanem egy OTA-n (Online Travel Agency) keresztül, mert így szignifikánsan olcsóbb volt. Egyébként az Aegean honlapja meglehetősen egyszerű, nagyon szépen kezelhető. A honlap neve kicsit idegesít, mert nem tudták megvenni simán az aegean.com-ot, és úgy döntöttek valamiért, hogy aegeanairlines.com sem lesznek, lett helyette aegeanair.com. Nem olyan rossz ez sem, de a google segítsége kellett, hogy megtaláljam a honlapjukat. Nem kevésbé voltak józanabbak, amikor IATA kódot igényeltek. Ez az a két karakteres kód, ami a járatszámok előtt van, minden légitársaságnak van egy sajátja, jellemzően olyan, hogy első látásra ki lehet találni hogy melyikről is van szó. Például a British Airwaysnek BA, az American Airlinesnak AA (nem összekeverendő az anonim alkoholistákkal), Lufthansának LH, és így tovább. Az Aegean-nek ez A3 lett. Végülis ez is jó.
A légitársaság csak keskenytörzsű flottát üzemeltet, soha nem is volt szélestörzsű gépük, és egyébként relatíve fiatal légitársaság, ’99-ben volt az első menetrend szerinti járatuk, azelőtt VIP szolgáltató volt, charter üzemeléssel kiegészülve. A görög válság által megtépázott Olympic Airt felvásárolta pár éve, és azóta is egész jól működik a társaság.
Budapestre a Malév-csőd után repült rá a légitársaság, az első járat 2012 Március 9-én szállt le Ferihegyen. Nem jönnek ide naponta, az idei téli menetrendben heti 3 járatpár van, kivéve a karácsonyi időszakban, amikor 6. Nyári menetrendben 4 járatpár, csúcsidőben pedig heti 5-ször fognak járni Athén és Budapest között. A320-assal járnak hozzánk, néhanapján pedig A321-el. Van egy szem A319-esük is, nem tudom hogy ő járt-e valaha Budapesten.
Én egy egyirányú BUD-HER útvonalra vettem jegyet, athéni átszállással. A hagyományos légitársaságok közül őket sem kimélte a fapadosodás, vagyis a legolcsóbb árkategóriában már semmilyen feladott poggyász nincsen. Ez nem is volt baj, bőven elég volt a szokásos kézipoggyász méret, és cserébe a reptéren nem kellett egyáltalán sorba állnom. A check-in kiosk segítségével egy perc alatt ki tudtam nyomtatni a beszállókártyámat. Helyfoglalási lehetőséget ingyen felajánlott a gép, de ez eléggé limitált volt. Úgy működik a rendszerük, hogy foglaláskor már ad egy random helyet, amit nem ismerünk, és hiába csekkoltam be nagyon korán, az utánam levő 100 ember ugyancsak ismeretlen helyéből nem választhattam, csak az el nem adott ülésekből. Vagyis választhattam, hogy elfogadom a nekem osztott 7D ülőhelyet, vagy az utolsó sor középső ülését kérem. Nem azt kértem. Az Athén-Heraklion szakaszra viszont a töltöttség elég alacsony volt, így itt a vészkijárati sor ablak melletti ülését választottam, ami ugyancsak nem volt feláras. Egyedül annyit kérdezett a rendszer, hogy biztosan tudok-e angolul. Tudok. Ami furcsa volt, hogy egyetlen papírra nyomtatta mindkét járatot, egyetlen vonalkóddal. Végülis mentsük meg a fákat, támogatom az efféle spórolást.
Az Aegean check-in a 2A terminálban volt. A 2B terminál jellemzően zsúfoltabb, és ott mindig hosszabb is a sor a biztonsági ellenőrzésnél, ilyenkor mindenkinek javaslom, ha siet, nézze meg a 2A-t, mert akár 10 percet is nyerhet a rövidebb sorbanállással. Nekem a nyári menetrend utolsó vasárnapján ebben a délutáni órában a beszállókártya lecsippantásától kezdve 6 percbe telt, mire a túloldalt kijutottam a Duty Free boltba.
A terminálban lézengés közben konstatáltam, hogy jól halad a 2B móló építése, valamint pont az orrom előtt tolták ki az Emirates 777-300ER gépét. Valahol azért szomorú, hogy a triple seven mellett egy kisebb vidéki művháznak néz ki a repterünk, de reméljük ez még változik.
A légitársaság küldött e-mailt, amiben a boarding információkat folyamatosan frissítették. Én ugyan a telefonszámomat is megadtam nekik annak idején, de az SMS ezek szerint túl drága nekik. A beszállítás időben kezdődött, az A7-es kapuhoz kellett menni, ez az “A” oldal sarkán levő csápos állóhely. A beszállítás gyorsan ment, és az utashídon sem kellett sokat várni a tömegben.
A repülőgép kívül és belül is szép, tiszta volt. Teljesen tele volt a gép, business és economy osztályon is. Itt megjegyezném, hogy a business class a tipikus eurobusiness székezés volt, vagyis teljesen normál ülések, annyi különbséggel, hogy a középső székeket nem adják el, és kis asztalkává vannak alakítva. Ez a megoldás lehetővé teszi az üzleti osztály méretének változtatását, mert az elsőtől a hatodik sorig bárhol lehet a business és economy határa.
A lábtér kellemes, kényelmesen kibírható az alig másfél órás úton. Az ülés az újabban népszerű, vékony-támlájú bőr Recaro SL3510, így sikerült az amúgy 30” sortávolságot megfelelő méretű lábtérrel kombinálni.
A gép időben indult. Felszállás előtt 20 perccel megérkezett a hidegront Budapestre óriási zuhogó esővel, ennek ellenére 10 perc gurulás után gond nélkül szálltunk fel a 31R pályáról, bár a sűrű felhőzet miatt 4000m-ig semmi kilátás nem volt. A képen látható a flightaware.com összefoglalója a járatról, ami 1 óra 39 perc repülés után érkezett meg Athénba.
A gépen IFE nem volt, sem üléstámlában, sem pedig fej feletti monitorok formájában. Vezetéknélküli internetet sem ismerik egyelőre. Említésre méltó viszont a légiutaskísérők formaruhája. Budapesten a nyitott ajtó mellett fáztak, mindegyikük elegáns blézert hordott, viszont felszállás után ezt levették, és ujjatlan, térd fölé érő sötétkék egyberuhában voltak, amit kiegészített egy sötétkék sál, piros-fehér motívumokkal, valamint a légitársaság logójával. Ezen a járaton csak hölgy légiutaskísérők voltak, szám szerint hatan, mindegyikük fiatal, és egészen csinos.
A felszállás után nagyon hamar, 18 perc elteltével kezdték meg az étel felszolgálását, én a 7. sorban az elsők között kaphattam meg az ételt és italt. Választási lehetőség nem volt, viszont meleg ételt adtak, ami Európán belül turista osztályon meglepően ritka 2017-ben. Elegáns papír dobozban egy darálthúsos paradicsomos sajtos tészta volt, valamint egy ropi-szerű snack, és egy jellegzetes mediterrán édesség, a mézes szezámmagos szelet. Italnak fehérbort és szénsavas vizet kértem. Előbbi egy görög sauvignon blanc volt a Peloponnészoszi-félszigetről, üveg palackban (ilyet is korábban csak business osztályon láttam, jellemzően műanyag palackban adják a bort). Az íze remek volt, erőteljes ízvilágú, közepesen savas. A főétel is meglepően finom volt. Az adag nyilván nevetségesen kicsi volt (a képeken jól látszik, hogy egy szem tészta kitölti a felszín 10%-át), de az ízére nem volt panasz. A szénsavas ásványvíz 0,33l-es kiszerelés, így a szomjas utasnak az a jó választás, mert minden más italt a másfél decis papírpoharakba töltögetnek ki.
A felszolgálás után 25 perccel jöttek a szemetessel, itt mindent a szemünk láttára szépen szelektíven külön tárolókba raktak, jó volt látni, hogy ügyelnek erre. Ezután pár perccel jött a tea/kávé kör. Én kávét kértem tejjel, semmi extra nem volt benne, teljesen felejthető volt, nem kiemelkedően jó, és nem is olyan rossz, hogy bármi negatívat tudnék írni róla. Érdekes, hogy a kávéspoharakért viszont elfelejtettek jönni, így bár nem szeretem az ilyesmit, a szemetet az ülészsebben hagytam nekik leszállás utánra.
Minden sztyuvi ruháján volt egy kitűző, hogy a skytrax szerint a legjobb európai regionális légitársaság az övéké, ugyanezt a fedélzeti magazinban is sok helyen hirdették magukról büszkén. Ezt abszolút megérdemlik, tényleg remek a kiszolgálás, pontosak, kedves a személyzet, az étel is túltesz az európai normákon. Ennek ellenére nem lennék túl büszke a címre, tekintve hogy görög flag carrierként semmilyen hosszútávú útvonaluk nincsen, és olyan ligában versenyeznek, ahol az Adria airways, Air Serbia, Air Malta és hasonlóak találhatók. Olyasmi ez, mint amikor a Budapest Airport folyton nyeri a skytrax díjakat, de a saját kis Kelet-Európa csoportjában, ahol Kijevvel, Belgráddal, Bukaresttel és társaikkal mérkőzik a nem túl sokat érő címért.
Az Aegean fedélzeti magazinja meglepően színvonalas, a megszokottnál sokkal kevesebb reklámmal, és az októberi számban volt egy 6 oldalas cikk Budapestről is. Érdemes belelapozni.
Itt pedig a safety-card eleje és hátulja, aki esetleg ez érdekel.
A leszállás már sötétben történt. Földetérést követően 5 perc gurulás után egy külső állóhelyre irányítottak, itt mindkét ajtót használva történt a leszállás. Öröm volt, hogy itt nem két buszba zsúfolják be a népet, hanem 4-be, és amint az egyik közepesen megtelt, el is indul azonnal. Mire felszálltam, egy percet sem kellett várni, máris csukta be az ajtókat és indult, a helyünkre pedig beállt az újabb busz a többi utasért.
Nem a tranzitzónába vitt minket a busz, hanem kintre, tehát az átszálló utasoknak újra végig kellett menniük a biztonsági ellenőrzésen. Elvileg ha terminálközeli állóhelyre visz a gép, akkor az utashídon keresztül egyből a schengeni tranzitzónába jutottunk volna.
Összességében kellemes élmény volt velük repülni. Amit még megemlítenék, hogy az utazóközönség kevesebb mint 10%-a volt magyar, ami egyfelől szomorú, hogy mi még mindig inkább Ryanairrel repülünk (tavasztól pedig Wizzairrel), viszont jó, hogy a Görögöknek igenis fontos turistacélpont Magyarország.
A légitársaság pedig a Star Alliance szövetség tagja 2009 óta. Budapestről egyébként a Star Alliance adja a legtöbb úticélt, és tapasztalataim szerint a legkedvezőbb árak is náluk vannak, szóval érdemes ennél a szövetségnél gondolkozni. Ezen belül is egyébként az Aegeannek van az egyik legkedvezőbb törzsutasprogramja. Vagyis a nem túl sokat, és azt is többnyire turistaosztályon utazók itt tudnak a leggyorsabban eljutni a Star Alliance Gold szintre, de erről majd egy későbbi bejegyzésben részletesebben írok még.
