A napokban a fél magyar sajtót bejárták a budapesti repülőtéren elharapózott poggyászfosztogatással foglalkozó hírek. Először is, a Budapest Airport védelmében szögezzük le, hogy nem csak nálunk létezik a probléma. Sajnálatos a koreai turisták, vagy Babos Tímea esete, és egyenesen felháborító amikor egy házaspárnak az eljegyzési és karikagyűrűit lopja el valaki, főleg hogy az eszmei értéke az ilyen személyes tárgyaknak nagyságrendekkel több, mint amit az orgazda fizet a tolvajnak. De ettől még nem kéne legrosszabb-repterezni, meg bezzegnyugatozással teleszórni a facebookot. A New Yorki JFK repülőtéren sokkal rosszabb a helyzet, a dél-afriaki repülőtereken pedig az utasok 26%-a mondta azt, hogy loptak már a feladott poggyászából. De a helyzet nem tökéletes Új-Zélandon, Thaiföldön és Argentínában sem, csak hogy mind a hat kontinens említve legyen. 

A kép illusztráció

Ahogy a Budapest Airport indexnek írt válaszából is kiderül, ők nem igazán tehetnek a dologról, a poggyászok által megtett út addig van bekamerázva, amíg azok el nem hagyják az épületet. A repülőgépek rakterének ellenőrzése (ahol történnek az illetéktelen csomagfelnyitások) nem hatáskörük. 

A csomagkezelést a légitársaság által szerződtetett földi kiszolgáló cégek végzik. Ezek közül a napokban nyilvánosságra került esetek egytől egyig a török Celebi cég által kiszolgált légitársaságok járatain történtek (Ryanair, Qatar, Lufthansa). A tolvaj(oka)t nagy valószínűséggel ott kell keresni. Egy keskenytörzsű gép kiszolgálását 5-8 ember végzi, ebből 3-4 foglalkozik a csomagok lerakodásával. Őket egyszerűen vissza lehet követni, hogy ki melyik gép érkezésénél illetve indulásánál dolgozott, de nem olyan egyszerű egyértelmű bizonyítás hiányában egyszerre ennyi embert kirúgni. Főleg hogy a munkaerőhiány a repülőtéri állományt sem kíméli, tekintve hogy évről évre bőven 10% fölött van a Budapest Airport forgalmának növekedése, egyre nagyobb kiszolgáló állományra van szükség, a fizetések viszont alacsonyak. Amit tenni lehet, hogy a légitársaság nyomást gyakorol a földi kiszolgálóra, esetleg szerződést bont vele és mással végezteti a munkát. Ha az említett légitársaságok ez utóbbi mellett döntenének, nem könnyű a választás. A második legnagyobb szereplő a piacon a Malév Ground Handling, ami ellen az utóbbi időben kezdeményeztek felszámolást (majd végül mégsem), és üzemeltetési problémáik is akadtak az utóbbi időkben. A probléma megoldásának kulcsa mindenesetre elsősorban a földi kiszolgáló cégnél és a rendőrségnél van, másodsorban a szerződő légitársaság tudna mit kezdeni a helyzettel, de olyanra is volt már példa, hogy egy repülőtéri üzemeltető tiltott ki adott ground handing céget a területéről. 

Mit tehetünk mi?

Legalapvetőbb dolog, amit nem lehet elégszer hangoztatni, ne tegyünk értéket a feladott poggyászba. Készpénz, telefon, laptop, fényképezőgép. Kézipoggyászban ezek el kell, hogy férjenek. Természetesen mindig előfordulhat, hogy valamit muszáj a feladott bőröndben szállítani. Például egyes elektronikai eszközöket (objektív, drón, komolyabb kamerák) bizonyos méret fölött nem vihetünk magunkkal a fedélzetre. Ezeknél inkább kell tartani a hanyag csomagkezelés okozta sérülésektől, mint lopásoktól. A rakodók kisebb méretű értékeket keresnek, ilyesmiket ellopni nem fognak. Arra azért figyeljünk, hogy az értékes, apró alkatrészek velünk utazzanak. Például memóriakártya (főleg ha a rajta levő adat pótolhatatlan érték), az akkumulátorokat pedig szintén vegyük ki, ezeket nem szabad feladott poggyászban szállítani.

A jó tapasztalattal rendelkező reptéri szarka pontosan tudja, melyik bőröndöt érdemes kinyitni. A márkásabb, drágább darab éppúgy hívogató, mint a kicsi, kézipoggyászból feladóssá átminősített csomag. Természetesen nem az a tanulság ebből, hogy csak oszló-foszló Tesco gazdaságos bőrönddel érdemes utazni, de ha valaki a magyar átlagkereset többszörösét bőröndre költi, ne sajnálja befóliázni minden egyes alkalommal 2-3000Ft-ért. Mert az egyébként segít. Kivéve, ha biztonsági ellenőrzés okán kinyitják a bőröndöt, mert akkor első dolog, hogy levágják a fóliát, amit aztán nem tesznek vissza. A következő állomás pedig a raktér, ahol a már csomagolatlan csomag tolvajok csemegéje lehet. Még csak annyi, hogy ennek a fapados változatát, az otthoni szendvicscsomagolót felejtsük el. 

A lakatoknak sok értelme nincsen. Az olcsó kínai számzáras lakatokat egy mozdulattal le lehet szedni, a drágább, kemény lakatokat pedig egyszerűen elcsavarba a cipzár fog eltörni, és onnantól gond nélkül nyitható a csomag. A TSA-zárakhoz lehet venni internetről párezer forintért mesterkulcsot, élelmes tolvajnak abból megvan a teljes készlet. Ami megnehezítheti a dolgukat, az a műanyag kábelkötegelő (ideális esetben egy jobb minőségű, amit majd a céllálomáson nekünk is percekig kell reszelni hogy lejöjjön), vagy pedig a vastagabb, erősebb kulcskarikák. Sokan használnak még hevedereket, amik egyrészt segítenek azon, hogy a megtömött bőrönd ki ne szakadjon, másrészt újabb fajtáikon számzár is van, ez lassíthatja a kinyitás folyamatát, ami végső soron el is veheti a tolvaj kedvét hogy ezzel időzzön, de kellő tapasztalattal ezek sem fokozzák a cuccaink védelmét.

Sok múlik a belső elrendezésen is. Ha a bőröndnek van belül mindenféle fancy zsebe, akkor egyértelműen azokat fogja először átkutatni a tolvaj. Nem célszerű ide készpénzt tenni (sehova nem célszerű a bőröndön belül). A jó öreg zoknis módszer még mindig többet ér. De mégegyszer, eleve felejtsük el, hogy készpénzt, ékszert, telefont feladott poggyászban szállítsunk. Hazafelé lehet elrettentő jelleggel rögtön a felnyitott bőrönd felszínére a szennyesruhát tenni, összegyűrt fehérneműket, esetleg még nedves törölközőt.

Ami a kézipoggyászos sztorikat illeti, sajnos az a leggyakoribb. Amikor egy gépen eljutnak arra a pontra, hogy most már elveszik a nagyobb kézipoggyászokat, mert több nem fér fel, addigra a feladott csomagok már be vannak rakodva. Ezáltal a munkásoknak is egyértelmű hogy miből éri meg leginkább csemegézni. Ilyen esetekre mindig legyen nálunk egy strapabíró szatyor vagy a nagy kéziben egy kisebb táska, amibe azonnal át tudjuk pakolni az értékeinket, ha pedig maradt még akármi benne, ami számít, jó ha van nálunk egy műanyag gyorskötöző, kulcskarika, vagy bármiféle zár. Azt pedig szögezzük le, hogy nem csak a fapadosokon fordulhat elő ilyesmi. A legtöbb hagyományos légitársaságnál már fizetős a feladott poggyász (kontinensen belül), ezért az utasok megrakott kézikkel közlekednek, és bizony gyakran kell a kapunál leadni a kézipoggyászt. Arról nem is beszélve, ha például az Austrian vagy a LOT Dash 8-asával repülünk, akkor minden nagyobb kézit elvesznek.

Mit tehetnek a légitársaságok?

A légitársaságoknak is rendkívül kellemetlenek a lopások, hiszen az utasnak nem kell tudnia, hogy mi is az a ground handling, ő egyszerűen a légitársaságnak fizet azért, hogy A-ból B-be eljuttassa őt, és a csomagját. Ha pedig ez nem sikerült maradéktalanul, akkor kedves utas nyilván rajtuk próbálja leverni a kárát. Ezt próbálják megelőzni különféle módszerekkel. 2013-ban a már említett JFK repülőtéren, az El Al (Izrael) utasai panaszkodtak nagy számban, hogy ékszerek, telefonok, iPadek tűnnek el a csomagjaikból. A légitársaság válaszul az arra járó 747-eseik csomagterét rejtett kamerákkal szerelte fel, majd a felvételek alapján 7 reptéri szarkát sikerült elfogni. Egy 2001-es cikk szerint a British Airways is bekamerázta a gépeinek rakterét, miután megelégelték a rendszeres lopásokat. Apró kiegészítés, hogy az összes káreset 50%-a a johannesburgi és párizsi járataikon keletkezett.

A magyar utasok ne reménykedjenek benne, hogy a Wizzair vagy Ryanair hasonlót meglép. Túl sok pénz lenne, jogilag kényes ha nincs jelezve, hogy felvétel készül, és eleve, a légitársaság jogosan mossa kezeit ilyen esetekben. Nem az ő dolga. A rakodás közben megsérült poggyászokért még a fapadosok is kompenzálják az utast, de bemondás alapján eltűnt holmikkal nincs az a biztosító aki foglalkozik. Más kérdés, amikor az egész csomag tűnik el, de ez inkább átszállásoknál jellemző. Egy budapesti földi kiszolgáló alkalmazott nem fog egy egész bőrönddel meglépni.

Vannak légitársaságok, akik minden feladott bőröndön gyorskötözővel rögzítik a cipzárakat. Például a mexikói Interjet. Ugyancsak Mexikóban (és még néhány latin-amerikai országban) az a szokás, hogy a gépbe belépő rakodót fémdetektorral átvizsgálják és megmotozzák mielőtt bemegy a poggyásztérbe, majd miután kijön onnan. Természetesen itt is van lehetőség hogy némi készpénzt elrejtsen, de elég feltűnő, ha egy telefonnal megy be, és hárommal jön ki. 

Van hogy az egész bőröndöt viszik.

Másfajta problémával néznek szembe azokban az országokban, ahol jelentős a belföldi forgalom. Egyesült Államokban sok olyan repülőtér van, ahol a belföldi járatok csomagkiadó szalagjaihoz az utcáról is bárki besétálhat. A szalagon két-három alkalommal körbeért csomag elemelése valószínűleg a tulajnak nem tűnik fel, ha pedig mégis pont akkor ér oda, a tolvaj egyszerűen csak sűrű bocsánatkérések közt közli, hogy az övé is pont ugyanilyen, és nem nézte meg a címként. Ebből a szempontból jó tipp, ha minél feltűnőbb bőröndünk van, tehát feketén kívül bármilyen színű. Vagy tegyük egyedivé matricával, plüssállatkával, akármivel. 

A hatósági személyek sem szentek.

A tengeren túlon való utazáskor még mindig a TSA jelenti az egyik legnagyobb veszélyforrást értékeinkre, bár évek óta javul a tendencia. Az összes feladott poggyász 4-5%-át nyitják ki. Az eljárás során minden esetben (legalább) két személy van jelen, a felnyitott bőröndökbe pedig egy cetlit helyeznek, jelezve hogy hivatalos ellenőrzés történt. Ezen telefonszám és e-mail cím is van, a panaszok gyorsan kivizsgálásra kerülnek, hiszen a jegyzőkönyben rögzítve vannak a poggyászt átkutató alkalmazottak nevei. Ez alapján találták meg például azt, aki Paris Hilton csomagjából egy több ezer dollár értékű karórát lopott el. Évente 40-50 TSA alkalmazottat rúgnak ki lopás miatt (összehasonlításképp tavaly drogfogyasztás miatt 137 emberétől vált meg a társaság), a több mint 50.000 alkalmazottból ez azért nem túl nagy szám. Hogy mégis miért próbálkoznak újra és újra? Mert becslések szerint az utas által bejelentett lopások aránya a teljes számnak mindössze 20-25 százaléka lehet. Rengeteg embernek fel sem tűnik hogy hiányzik valami, vagy pontosan tudja, hogy úgysem lesz eredménye egy feljelentésnek. Ez ellen pedig tehetünk, és kell is tennünk. Még ha csak egy csomag rágó hiányzik is, nincs rendben, hogy lopnak a bőröndünkből. Mert ha készpénz lett volna ott, akkor az tűnt volna el. Minél kellemetlenebb statisztikákkal rendelkezik e téren egy reptér, annál inkább kerülnek lépéskényszerbe. Magyarországon hatósági csomagnyitás sokkal ritkábban történik, így panasz esetén megy az egymásra mutogatás és a felelősség hárítása a reptér üzemeltető, földi kiszolgáló és légitársaság között, amerikában azonban a TSA a panaszok 37%-ában az utasnak ad igazat, és kártalanítja.

Összefoglalva:

• Ne hagyjunk értékeket a feladot poggyászban
• Fóliázás sokat segíthet, de nem biztos megoldás. 
• Beépített TSA-zárat felejtsük el, bárki vehet hozzá kulcsot.
• Olcsó kínai számzáras lakatot ne vegyünk.
• Feltűnően drága bőrönd felkelti a tolvaj figyelmét.
• Legyünk felkészülve arra, hogy esetleg a kézipoggyászt is elveszik, legyen mibe kivenni az értékeinket.

Ha van tipped, vagy saját tapasztalatod, oszd meg kommentben. Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot facebookon.